határozók

Határozók, vagy adverbializmusok a magyar nyelvtanban olyan mondatrésznek nevezik, amely egy cselekvés vagy állapot körülményeit mondja el. Kifejezik az időt, helyet, módot, eszközt, célt, vagy mértéket, és gyakran válaszolnak olyan kérdésekre, mint mikor, hol, hogyan, mivel, hova, mire, illetve milyen mértékben. A határozók általában nem egyeznek a főnévvel, ellentétben a jelzőkkel; nem ragozottak a főnévi módhoz, hanem sajátos mondatrészekként funkcionálnak.

A határozók formája sokféle lehet. Egyedi szavakból állhatnak, például adverbiumokból (például reggel, gyorsan), vagy bővült összetevőkből is, mint elöljárós szerkezetek (például a könyvtárban), illetve része lehet vagy eszközhatározó (ecsettel fest), vagy célt határozó (edzésre készül). Gyakori típusai közé tartozik az időhatározó (mikor?), helyhatározó (hol vagy hová?), módhatározó (hogyan?), eszközhatározó (mivel?), célhatározó (mire vagy mi célból?), és fokhatározó (milyen mértékben?).

A határozók elhelyezése a mondatban rugalmas lehet, gyakran a mondat végén állnak, de előfordulhatnak a mondat közepén vagy a ige előtt is. Szemléltetésképp: “Reggel korán felkeltünk.” (időhatározó és módhatározó) “A parkban sétálunk.” (helyhatározó) “Gyorsan fut.” (módhatározó) “Ecsettel fest.” (eszközhatározó) “Tanulásra készül.” (célt határozó) “Nagyon gyorsan halad.” (fokhatározó).

Összefoglalva a határozók a mondat körülményeit adják meg, kifejezve az esemény idejét, helyét, módját, eszközét, célját vagy mértékét, miközben külön állnak a jelzőktől és más mondatrészektől.