granulómákban

Granulomák vagy granulomás gyulladás krónikus válasz, amelyben a makrofágok szervezett csoportokba tömörülnek, és epithelioid sejtekből, gyakran Langhans-féle multinukleáris óriássejtekből álló granulomát képeznek. Ezt gyakran limfoid sejtek veszik körül, és néha vékony rostos burkolat választja el a környező szövetektől. Ezek a struktúrák általában a maradandó irritáló tényezők vagy nehezen elpusztítható kórokozók jelenlétére adott immunválasz részei.

A granulomáknak két fő típusa ismert: caseating (kasós) necrosis kísérte granulomák, például tuberkulózisban és néhány gombás fertőzésben; és non-caseating granulomák, amelyeket például sarcoidosisban, Crohn-betegségben és bizonyos inhalációs irritánsokra adott válaszként figyelhetünk meg. A képződésért jellemzően Th1- vagy IFN-γ-vezérelt immunválasz felelős, amely a makrofágokat aktiválja és epithelioid sejtekre, majd óriássejtekre fejlődik.

Etiológia szerint granulomákat okozhatnak fertőző ágensek (Mycobacterium tuberculosis és más mycéták, bizonyos gombás fertőzések), idegentestek (szilárd anyag, por) és autoimmun vagy környezeti tényezők. A granulomák jelenléte segít a diagnózisban; a szövettani vizsgálat és speciális festések (Ziehl-Neelsen, PAS, Grocott) gyakran tisztázzák az etiológiát.

Klinikai jelentősége összetett: a granulomák célja a kórokozó izolálása és a lokalizálás, de krónikusan fennálló granulomatos gyulladás szövetkárosodást és fibrosis kialakulását okozhatja.