földelésbonding

Földelésbonding a villamos rendszerekben az összekapcsolt földelés és potenciálkiegyenlítés együttes eljárása. Célja alacsony impedanciájú földelési utat teremteni a védelmi áramkörök számára, és biztosítani, hogy a szerkezetek és készülékek különböző fém részei ugyanazon potenciálon legyenek. Ezzel csökken az érintéses áram veszélye és javul a védelmi rendszerek hatékonysága.

Földelés: a villamos telepítést a földhöz köti, általában földelők és földelő vezetők segítségével. A földelés megteremti a referencia potenciált és lehetővé teszi a hibás áramok biztonságos levezetését a talajba.

Összekötés (bonding): a ki- vagy látszó fém részeket és szerkezeti elemeket összekötő vezetők kapcsolják be egy közös földelési rendszerhez függetlenül attól, hogy éppen áramkörben vannak-e vagy sem. Ezt például a víz- és gázcsövek, a készülékházak, a vázak és más fém alkatrészek között végzik.

Potenciálkiegyenlítés: szükség lehet kiegészítő vagy fő összekötésre a különböző zónákban, például nedves helyiségekben vagy nagyfeszültségű berendezések környezetében, hogy minden érinthető fém rész ugyanazon potenciálon legyen.

Előnyök és megfontolások: a földelésbonding javítja a személyi biztonságot, meggyorsítja a védőeszközök működését, csökkenti a villamos jelenségek okozta interferenciát és a túláramok hatásait. A tervezés során fontos a helyi előírások betartása, a megfelelő vezetőméret és korrózióvédelem.

Szabványok és alkalmazás: a földelésbonding gyakorlata nemzetközileg szabályozott, különböző országokban eltérő kódok vonatkoznak rá. Európában például az EN 60364-sorozat, az Egyesült Államokban pedig a NEC 250-es része fogalmaz meg alapelveket.