fémmunkák

Fémmunkák, vagy fémmegmunkálás, a fémek megmunkálásának ága, amely a nyersanyag formázásától a késztermék összeszereléséig és felületkezeléséig terjed. Ide sorolhatók a tradicionális megmunkálási technikák és a kivitelező ipari folyamatok egyaránt, legyen szó acéltárgyak gyártásáról, szerkezetek előállításáról vagy művészeti alkotásokról. A fémmunkák történetében a kovácsolástól és öntéstől a gépesítésig, a 20. század második felétől pedig a CNC és a robotizációig vezető fejlődés történt.

A fő technikák közé tartozik a kovácsolás, az öntés, a hegesztés, a forrasztás és az összeszerelés. A megmunkálás területén a gyártók gyakran végzik el az esztergálást, marást, fúrást, köszörülést és felületkezelést; a hőkezelés és a bevonatok alkalmazása a tulajdonságok javítására szolgál. A modern üzemekben fontos eszközök a CNC megmunkáló központok és a robotkarok.

Anyagkínálatként a fémmunkákban leggyakrabban használtak az acélok és ötvözetek, de elterjedtek az alumínium, réz, bronz, titán és más fémek is. A műhelyek gyakran alkalmaznak kombinált folyamatokat: formázás, összeillesztés, hőkezelés, felületkezelés és végül minőség- és méretellenőrzés történik.

A fémmunkák szilárd részét képezik a gép- és építőiparnak, az autó- és repülőgépiparnak, a gépgyártásnak és a művészeti, ékszerészeti alkotásoknak. Szakmai képzésben gyakorlati programok, szakközép- és technikumok, valamint fémipari tanfolyamok biztosítják a szükséges kompetenciákat. A biztonság és a minőség kiemelt fontosságú, és a modern gyártásban a hatékonyságot a CNC és az additív gyártás összekapcsolása növeli.