funkcióhívás

A funkcióhívás egy alapvető fogalom a programozásban, amely egy program végrehajtásának egy részét jelenti egy másik, különálló kódrészlet, az úgynevezett függvény vagy eljárás meghívásával. Amikor egy funkcióhívás történik, a program végrehajtása átkerül a hívott függvényre. Ez a függvény végrehajtja a benne definiált műveleteket, majd visszatér a végrehajtás a hívás pontjára.

A funkcióhívások lehetővé teszik a kód újrafelhasználását és modularitását. Ehelyett, hogy ugyanazt a kódszakaszt többször is beírnánk egy programban, azt egyetlen függvénybe szervezhetjük, és azt többször is meghívhatjuk szükség szerint. Ez megkönnyíti a kód karbantartását és olvashatóságát.

A funkcióhívások általában paramétereket fogadhatnak, amelyek további adatokat szolgáltatnak a függvénynek a működéséhez. Ezek a paraméterek lehetnek változók, literálok vagy más kifejezések eredményei. A függvények emellett visszatérési értékeket is visszaadhatnak, amelyek eredményül keletkeznek a függvény végrehajtása során, és felhasználhatók a hívó kódrészletben.

A funkcióhívások alapvető építőkövei a legtöbb programozási nyelvnek. Lehetővé teszik a bonyolult feladatok kisebb, kezelhető részekre bontását, ami megkönnyíti a programok tervezését, írását és hibakeresését. A függvények használata segíti a kód tisztaságát és a hibák számának csökkentését.