frekvenciaosztásos

Frekvenciaosztásos multiplexálás (frekvenciaosztásos, angolul frequency-division multiplexing, FDM) egy jeltovábbítási módszer, amely lehetővé teszi több jel egyidejű átvitelét egy közös közegen úgy, hogy minden jel egy külön frekvenciasávba kerül modulálva. A sávokat rendszerint védő sávokkal elválasztják a közelben lévő sávoktól, hogy minimalizálják a zavarokat.

A közeg lehet például rádióadó–vevő közötti vezetékes vagy vezeték nélküli csatorna, koaxiális kábellel vagy optikai szállal megvalósítva. Minden sáv tartalmazza az adott jel modulációját és saját középfrekvenciáját. A vevő a szelektív szűrővel kiválasztja a kívánt sávot, majd demodulálja a jelet.

Jellemző alkalmazási területei közé tartozik a rádióadók, analóg telefonhálózatok, kábeltelevízió, és egyes mikrohullámú linkek. A koncepció lényege, hogy egy adott közegben egyszerre több jel legyen továbbítva, anélkül hogy a sávok zavaró módon keverednének.

Előnyei közé tartozik a meglévő, széles sávú közeg hatékony kihasználása és az egyszerű, folyamatos jelátvitel. Hátrányai közé tartozik a rögzített sávkiosztás és a készülék- és közegigényes szűrés, valamint a sávok közötti interferencia lehetősége. A modern rendszerek gyakran kombinálják a frekvenciaosztásos megközelítést más multiplexálási módokkal, például időosztásos (TDMA) vagy kódos (CDMA) multiplexálással, illetve optikai rendszerekben WDM formájában.

Történeti szempontból az FDM az analóg telefóniai és rádiós rendszerek fontos eleme volt; a kábeltelevízióban pedig minden televíziós csatornát egy RF-sávként kezelnek a VHF/UHF tartományban.