multiplexálással

Multiplexálás olyan eljárás, amely lehetővé teszi, hogy több jel vagy adatfolyam osztozzon egyetlen fizikai közegen. A cél a kapacitás hatékonyabb kihasználása és a költségek csökkentése úgy, hogy a különböző források adatai elkülönítve, egymást zavarva nélkül továbbíthatók legyenek. A demultiplexálás a célzott vevőoldalon történik, ahol a jelet visszaosztják a különálló csatornákra.

Az időosztásos multiplexálás (TDM) a közeg időablakokra osztása alapján működik: minden jel kap egy meghatározott időrészt, amelyen keresztül továbbít. A szinkronizált TDM esetében az időrészek ütemezettek, a szervizjel pedig biztosítja a demux-ot.

Frekvenciaosztásos multiplexálás (FDM) a jel egyenletes sávokra osztásán alapul; minden forrás külön Frekvenciasávban adhatja adatait a közegben. Hullámhosszon alapuló multiplexálás (WDM) optikai hálózatokban több fényhullámhosszat használ egy kábelen, ami a sávszélességet és a kapacitást drámaian növeli. Kódos multiplexálás (CDM vagy CDMA) pedig a több jel egy közös sávban történő továbbítását kódokkal különíti el, így egyszerre több jel osztozik a fizikai közegen.

A vevőoldalon a demultiplexálás a kódokkal, időzítéssel vagy frekvenciával visszaállítja az eredeti adatsorokat. A rendszernek szüksége van szinkronizációra és/vagy kód-koherenciára a zavarok elkerülésére.

Jellemző alkalmazások közé tartozik a telekommunikációs hálózatok, optikai hálózatok és multimédiás átviteli rendszerek. Előnyök: hatékonyabb erőforrás-kihasználás, költségcsökkentés és egyszerűbb hálózati architektúra. Korlátok: növekvő rendszerkomplexitás, jel-zaj és crosstalk, valamint a megfelelő szinkronizációs és kód-kezelési mechanizmusok szükségessége.