fémtárgyakat

Fémtárgyakat olyan tárgyaknak tekintünk, amelyek alapvetően vagy jelentős részben fémből készültek. Ide tartoznak például az ércekből kivont fémek, az ötvözetek és a fémlemezből készített eszközök, ékszerek és szerkezeti elemek. A fémekre jellemző a magas mechanikai szilárdság, a jó elektromos és hővezetőképesség, valamint a formálhatóság. Különbségek mutatkoznak a korrózióállóságban, a keménységben és az ötvözött összetételben is.

Fémtárgyakat gyakran ferrous (vasalapú) és non-ferrous (nem vasalapú) csoportokra bontják. A ferrous csoportba tartozik a vas és az acél vagy ezek ötvözetei; a non-ferrous csoportba pedig a réz, alumínium, ón, cink, nikkel, titán és ezek ötvözetei. Gyakori ötvözetek közé tartozik az acél (vas és szén ötvözése), bronz (réz és ón ötvözete) és a sárgaréz (réz és cink ötvözete).

Az előállítás általában ércből való kiindulásból indul, utána kiolvasztás, finomítás és ötvözés következik, majd formázási eljárásokkal készül el a végleges tárgy. Gyakori megmunkálási eljárások a öntés, hengerelés, kovácsolás és forgácsolás. A felületi védelmet gyakran biztosítják lakkozással, galvanizálással vagy oxid- és korrózióálló bevonatokkal.

Használatát tekintve a fémtárgyak alapvetőek az építészetben, a gépiparban, elektronikai alkatrészekben, ékszerekben és mindennapi eszközökben. A karbantartás során fontos a korrózió elleni védelem, a rendszeres ellenőrzés és a helyes tárolás. Környezetvédelmi szempontból a fémek újrahasznosítása nagy jelentőségű: a vas- és acélalapú termékek különösen jól újrahasznosíthatók.