extrúzióval

Az extrúzió olyan alakító folyamat, amelyben a nyersanyagot a megadott keresztmetszetű diesen át nyomják vagy tolóerővel formálják. Az eljárás során az anyag lehet megolvasztva vagy lágy állapotban, és a kilépő termék hosszú, egyenes keresztmetszetű profillá vagy csővé alakul. Az extrúziót széles körben alkalmazzák fémeknél, műanyagoknál és kerámiáknál, különösen a profilok és hosszú sorozatban gyártott termékek előállítására.

Az extrúziónak több fő típusa ismert. A közvetlen (direct) extrúzióban a tolódugó tolja az anyagot a die felé, így a kilépő alak a keresztmetszetet követi. A közvetett (indirect) extrúzióban a die vagy a formázó eszköz mozgatásával csökkentik a súrlódást. Forró extrúziót alkalmaznak, amikor az anyag megolvad vagy lágyul, hideg extrúzió pedig akkor történik, amikor az anyag szilárd állapotban kerül feldolgozásra. Üreges profilokhoz mandrélt használnak, így a kilépő darab belsejében üreg keletkezik.

Anyag- és alkalmazási területek: fémeknél az alumínium- és acélszerkezetek, ablak- és ajtokeretek, csövek és rudak készülnek extrúzióval. Műanyagoknál csövek, profilok, fóliák és vezetékek, továbbá különböző köpenyek és tömítőprofilok készíthetők. Keresztmetszetei és hosszúságai a die tervezésétől függenek, ami lehetővé teszi bonyolult, hosszú profilok gazdaságos előállítását.

Előnyök és korlátok: az extrúzió lehetővé teszi összetett keresztmetszetű profilok létrehozását hosszú darabokban, jó felületminőséget és magas termelési sebességet biztosítva. Hátrányai közé tartozik a magas berendezés- és die-költség, a folyamatok komplex felügyelete, valamint a méret- és geometria-korlátok a hőmérséklet- és nyomásfüggőséggel. A folyamat gyakran utókezelést igényel, mint a hőkezelés, hűtés, méretre igazítás vagy vágás.