erforrásazonosítókat

Az erforrásazonosítókat olyan jelölők vagy nevek, amelyek egy adott erforrást egyértelműen azonosítanak egy informatikai rendszeren belül vagy a weben. Ezek lehetővé teszik, hogy egy erforrást egy meghatározott módon hivatkozzanak, idézzenek és érjék el.

A leggyakoribb típusok közé tartoznak az URI-k, URL-k és URN-k. Az URI ( Uniform Resource Identifier) általános kifejezés a források azonosítására; az URL ( Uniform Resource Locator) a hely szerinti elérésre utal, tehát megadja, hol található az erforrás és hogyan lehet hozzáférni. Az URN ( Uniform Resource Name) pedig állandó neveket kínál, amelyek önmagukban az erforrás helyétől függetlenek lehetnek. Ezen belül gyakoriak a helyi vagy globális azonosítók, illetve a tartományi/évszázados címkézés.

Fontos jellemzők közé tartozik az egyediség, a stabilitás és a feloldhatóság. Egy jó erforrásazonosító egyedi módon azonosít egy erforrást, hosszú távon is fennmarad, és szükség szerint visszafejthetően társítható a megfelelő erforrás-felépítéshez vagy metadatokhoz. A dereferálhatóság azt jelenti, hogy a – gyakran HTTP – protokollon keresztül az azonosítóhoz kapcsolódó erőforrás vagy annak leírása elérhető.

Gondozása és governance révén a szervezetek meghatározzák a névtereket, mintakezelést és a verziókezelést. Gyakori alkalmazási területek közé tartozik a webes erőforrások, REST API-k, Linked Data és digitális könyvtárak. Kockázatok közé tartozik az azonosítók elavulása vagy átirányítása; ezért gyakran használnak hosszú távon fennmaradó, perszitens azonosítókat, például DOI-t vagy ARK-ot.

Példák: URL például https://example.org/resources/123; DOI például doi:10.1000/182; lehetőleg hosszú távú példányokban pedig ark:/13030/abc. Az erforrásazonosítók alapvető elemei az adatok megosztásának és érhetőségének biztosításához a digitális környezetben.