dombvidékek

A dombvidékek a földrajzi tájak közé sorolhatók, jellemző rájuk a hullámzó, tagolt felszín és a dombokkal-köztük megbúvó völgyek összessége. A magasság gyakran 100–800 méter között mozog, a lejtők pedig lehetnek szelídek vagy mérsékelten meredekek. A tájak átmenetet képeznek a síkságok és a magashegyek között, gazdagok erdőkkel, mezőgazdasági területekkel és településekkel.

Geológiájuk általában üledékes kőzetekre épül: mészkő, dolomit, homokkő vagy agyag gyakori; helyenként lösz borítja őket. A formálódást hosszú eróziós folyamatok és folyóvölgyek alakították, a jégkorszak hatásai pedig szórványosan érezhetők a szomszédos területeken.

Éghajlata mérsékelt, a dombvidékek gyakran több csapadékot kapnak, mint a környező síkságok, ezért mikroklímák alakulhatnak ki a völgyekben és a lejtőkön. A talajok változatosak: humuszos rétegek, lösz- és mészkőtalajok, ezek kedveznek a szőlő- és gyümölcstermelésnek, erdőgazdálkodásnak és hagyományos mezőgazdaságnak.

Az emberek a dombvidékeken kis falvakból és településekből álló településrendszert alakítottak ki; a táj gazdaságát és kultúráját részben a borászat, gyümölcstermelés és erdőgazdálkodás adja. Turizmus szempontjából is jelentősek, hiszen kilátópontok, történelmi helyek és rurális hagyományok vonzzák a látogatókat. Példák: a Balaton-felvidéki dombvidék és a Dunántúli-dombvidék részei.