csigolyákhoz

Csigolyák (vertebrae) a gerincoszlop egyes csontjai, amelyeket egymásra fektetve összekapcsolva alkotják a gerincet. Az egyes csigolya részei közé tartozik a test (corpus vertebrae), az ív (arcus vertebrae) és a különböző folyamatok. A kifejezés csigolyákhoz a csigolya-hoz kapcsolódó vagy oda vezető viszonyokra utal, például szalagok vagy ízületek leírásakor.

Általános anatómiájuk: a test a nagy terhelést viseli; az ív a pediculusokból és laminae-ből áll, és a vertebralis foramen közvetítésével zárja a gerincvelői csatornát. A processus spinosus és a processus transversus kilépési pontokat ad, az ízületi felszínek pedig a superior és inferior articularis faciesek. A csigolyák között porckorongok helyezkednek el.

Az emberi gerinc 24 mozgó csigolyából áll: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki. Ezen felül sacrum (öt összenőtt csigolya) és coccyx (farkcsont) található, amelyek részben összenőttek. A nyaki szakasz sajátossága az atlasz (C1) és axis (C2) speciális szerkezete, amely a fej forgását biztosítja.

Discus intervertebralisok választják el egymástól a testeket; bennük nucleus pulposus és annulus fibrosus található. Kapcsolatukat zygapophysialis ízületek (facet ízületek) és erős szalagok biztosítják: elülső és hátsó hosszanti szalagok, ligamentum flavum, interspinous- és supraspinous-szalagok. A foramen intervertebrale a gyök idegek kilépésének útja.

Klinikai szempontból a csigolya-közeli struktúrák érintettek lehetnek degeneratív folyamatokban, porckorongsérvben, szűkületben és törésekben, melyek hatással lehetnek a mozgásra és idegszövetre.