calcifikáció

A calcifikáció olyan folyamat, amely során kalciumsók rakódnak le a szövetekben. A leggyakoribb formája hidroxiapatit- vagy egyéb kalcium-só lerakódása, amely röntgenfelvételen általában radiopaque foltként látható.

Két fő típusa van. Dystrophikus calcifikáció akkor alakul ki, amikor a szövetek sérültek vagy necrotikusak, és a kalcium a normál plazmaszint ellenére rakódik le a megváltozott szövetekben. Metastatikus calcifikáció akkor fordul elő, ha a szervezet kalcium- vagy foszfátszintje megemelkedik (hiperkalcémia vagy hyperfosztemia), és a kalcium-sók lerakódnak a normális szövetekben is.

Gyakori helyei és példái közé tartoznak a véredények meszesedése (arteriás vagy ízületi környezetben előforduló kalciumlerakódások), emlőben a mammográfián látható meszesedések (bizonyos mintázatok differenciálják a benignus és malignus folyamatokat), vesékben a vesekövek és nephrocalcinosis, chondrocalcinosis (kalcium-pirofoszfát lerakódás a porcban), tumoralis calcinosis és a szívizom vagy más szövetek dystrophiás lerakódásai, például infarktus után.

Klinikailag a calcifikációk gyakran tünetmentesek vagy radiológiai vizsgálatok során kerülnek észreveésre. A kezelést az adott okhoz igazítják: a hyperkalciémia vagy hyperfosztemia korrekciója, az alapbetegség kezelése, illetve szükség esetén tüneti vagy sebészeti beavatkozás. A diagnózis általában képalkotó vizsgálatokkal és laboratóriumi értékekkel történik.

---