calcifikációk

A calcifikációk a kalcium-sók szövetekben vagy testfolyadékokban történő lerakódását jelentik. A kalcium-sólerakódások bárhol előfordulhatnak, és gyakran radiológiai vizsgálatok során, illetve patológiai mintavétel után kerülnek felismerésre. Egészségügyi szempontból kettős jelentőséggel bírhatnak: bizonyos esetekben jelzik szöveti károsodást vagy anyagcserezavarokat, máskor pedig egyszerű, ártalmatlan elváltozások.

Két fő típusa van. A dystrophikus calcifikációk olyan szöveti károsodás vagy necrosis után alakulnak ki, és általában nem járnak rendszeres kiemelkedő vérkalciumszinttel. Például hegesedés, infarctusok, zsírnecrosis és egyes fertőzések helyén figyelhetők meg. A metabolikus vagy metasztatikus calcifikációk akkor jellemzőek, amikor a vér Ca- vagy foszfortartalma megnövekedik, és kalciumsók rakódnak le szinte minden érintett szövetben, gyakrabban a vesében, tüdőben vagy érrendszerben. Bőrön belül a calcinosis cutis lehet dystrophikus vagy metabolikus eredetű.

Gyakori előfordulási helyek közé tartozik a emlő calcifikációi, amelyeket gyakran radiológiai kivizsgálás során észlelnek, illetve a nyaki és koronaria szintű érrendszeri kalcifikációk, vesékben nefrikalcifikáció vagy nephrocalcinosis, valamint ízületekben chondrocalcinosis. Fontosak a klinikai összefüggések: emlőben a mintázat alapján szűrővizsgálatokban a jó- vagy rosszindulatúság felvetésére adhatnak információt; más szervekben pedig gyakran az alapbetegség kezelése a lényeg.

Diagnózis általában képalkotó vizsgálatokkal és laboratóriumi értékeléssel történik. Kezelés gyakran az alapbetegség kezelése, vagy megfigyelés; tünetes, problémát okozó elváltozások esetén szükség lehet sebészeti beavatkozásra vagy terápiára. Prognózisa a kiváltó októl függ.