bokaízület

A bokaízület az alsó végtag egyik összetett ízülete, amely a tibia (sípcsont) distalis vége, a fibula (szárkapocscsont) distalis vége és a talus (bütykös lábtőcsont) között helyezkedik el. A tibia- és fibula által létrehozott vájt ízületbe illeszkedik a talus felső része, amely így lehetővé teszi a testsúly átadását járás közben. Az ízület főként a dorsiflexió és a plantarflexió irányába mozog, de az inversion és eversion részben a subtalaris ízülettel is összefüggésben történik.

Az ízület stabilitását a környező szalagok jelentik: a külső oldalon a talofibularis szalagok (elülső és hátsó) és a calcaneofibularis szalag, a belső oldalon pedig a deltoid szalagrendszer található. Emellett a tibiofibularis distalis szindesmosis a tibia és fibula közötti kapcsolódást biztosít. A bokaízület stabilitását és mozgástartományát a szalagok és a környező ínök is támogatják, míg a talus és a sípcsontok közötti kapcsolatok lehetővé teszik a gördülő-csavaró mozgásokat.

Gyakori klinikai kérdések közé tartozik a boka ficamok és szalagínak sérülései (különösen a külső oldali szalagok sérülései), a magas bokasérülésnek nevezett distalis szindesmosis-sérülés, valamint a törések és krónikus degeneratív elváltozások, például osteoarthritis vagy osteochondralis elváltozások. Diagnózisában szerepel a terheléses röntgen, kiegészítő képalkotó vizsgálatokkal (MRI vagy CT) a lágy szövetek és a törések felderítésére.

Kezelése általában a tünetek súlyosságától függ: akut, pihentető kezelés jegeléssel és rögzítéssel, majd rehabilitációs programra való áttérés, gyógytorna és megfelelő lábbeli használat. Súlyos vagy instabil esetekben sebészi beavatkozás lehet szükséges. Hosszú távú gondozásként prevenciós gyakorlatok és ortézisek alkalmazhatók a boka stabilitásának megőrzésére.