szárkapocscsont

A szárkapocscsont, latin nevén fibula, a lábszár lateralis oldalán elhelyezkedő hosszú, vékony csont. Bár a testsúly nagy részét nem viseli, fontos szerepe van a láb bokájának stabilításában és a láb igenlő mozgásainak izomfeszítő köteleként. A sípcsonttal párhuzamosan fut, és szilárd kötést ad a boka- és a lábszár ízületeinek.

Anatómiailag a fibula proximalis vége a caput fibulae (fej) és a nyak, amely a proximális tibiofibularis ízületben ízesül a tibia lateralis kondylusával. Distalis vége a lateralis malleolus, amely a boka külső oldalán kiálló csontkiemelkedés. A distalis fibula az alsó lábszár ízületeinek részeként a tibia felszíni ízületi árokát és a taluszt érinti, és a lábtartást a lateralis bokaízület részeként alakítja ki.

Funkcióját tekintve a fibula elsődlegesen az izmok és szalagok rögzítését szolgálja. Az izmok közül a peroneus longus és a peroneus brevis tapad a fibulán: a hosszabb a fej és a felso kétharmadán ered, a rövidebb a distal felén. A fibula idegi ellátásáért a nervus peroneus communis felelős, amely a nyak körül halad, így sérülése esetén gyakran alakul ki lábtöri vagy lábfej-gyengeség (foot drop).

Keringés és érrendszer tekintetében a fibula távolabbi vége a nutrientás ér útján kap táplálást. Klinikai szempontból a fibula gyakori törési hely, különösen a nyaki régiója. Proximalis törések gyakran társulnak térdkárosodásokkal; a Maisonneuve-fractura egy proximalis fibula-törést jelent szindesmosis sérüléssel együtt. Distalis törések a Weber-féle osztályozással írhatók le. Kezelésük általában immobilizációt vagy surgeryt igényel, különös tekintettel a syndesmosis stabilitására.