biomateriális

A biomateriális vagy biomateriál olyan anyag, amelyet orvosi, fogászati vagy biotechnológiai alkalmazások céljára terveztek és használnak. Ezek az anyagok a test környezetében lépnek kölcsönhatásba, és céljuk a funkció megőrzése vagy javítása úgy, hogy biokompatibilisek és biztonságosak legyenek. A biomateriálisok központi feladata a test és a beültetett eszköz közötti kölcsönhatások kezelése, például a megfelelő mechanikai összhang biztosítása vagy az integráció elősegítése.

A biomateriálisokat biokompatibilitás alapján különböztetik meg: bioinert anyagok, amelyek nem váltanak ki intenzív biológiai reakciót; bioaktív anyagok, amelyek elősegítik a szövetek kötődését vagy sztereoaktivitását; és biodegradábilis vagy reszorptív anyagok, amelyek idővel feloldódnak vagy átalakulnak a szervezetben. Fontos szempont a biológiai környezetre gyakorolt hatás és a degradációs termékek biztonsága.

Fő anyagcsoportok közé tartoznak a fémek (például titan-ion alapú ötvözetek, kobalt-kromium), kerámiák (alumina, zirconia), polimerek (PLA, PMMA, egyes biopolimerek) és különféle kompozitok, amelyek kombinálják a felhasználáshoz szükséges mechanikai és biológiai tulajdonságokat. Ezeket különböző felületi kezelésekkel és eljárásokkal módosítják a biokompatibilitás és az aktivitás fokozására.

Az alkalmazások közé tartoznak a fogászati implantátumok, ízületi protézisek, csontpótló anyagok, kardiovaszkuláris eszközök, szöveti mérnöki scaffoldok és gyógyszerleadó rendszerek. A területet szabályozási és értékelési szempontok is irányítják: biokompatibilitási vizsgálatok (például ISO 10993) és klinikai értékelés, sterilizálási és minőségi előírások, valamint a betegekre gyakorolt hosszú távú hatások figyelembevétele.