arcfájdalom

Arcfájdalom a fej arc felének fájdalmát jelölő tünet, amely lehet akut vagy krónikus, egyik oldali vagy ritkábban mindkét oldali. A fájdalom lehet éles, égő, lüktető vagy nyomásos jellegű, és gyakran más tünetekkel, például zsibbadással, túlérzékenységgel vagy izomgörcsökkel társul.

A leggyakoribb okok közé tartoznak az odontogén (fog eredetű) fájdalmak, például fogszuvasodás, pulpa-gyulladás vagy foggyökér-érintkezés okozta fájdalom; a sinusok (általában a felső állcsontot érintő paranasalis arcüreggyulladás); valamint a temporomandibularis ízületi (TMJ) rendellenességek. Neuropathikus eredetű arcfájdalom jellemző például a trigeminal neuralgia (idegbenyomódásból adódó, legtöbbször erősen rohamokban jelentkező fájdalom), illetve postherpetikus neuralgia a herpesz zostert követően. Ritkábban a fej/-nyaki régió fertőzései, gyulladásai, neuralhiszek, vagy daganatok okozhatják. Vascularis eredetű fájdalomra példa a cluster fejfájás vagy fejfájásos migrénes időszak.

Diagnózis és kivizsgálás felméri a fájdalom kiterjedését, a kezdő okot és a társbetegségeket. A vizsgálat során áttekintik a fogak, a fogorvosi státusz, az ENT-tünetek és a nyak-arc idegérintettség jeleit. Szükség lehet röntgen- vagy CT/ MRI vizsgálatra, különösen trigeminal neuralgia vagy strukturális ok felmerülése esetén. Laboratóriumi vizsgálatok csak akkor indokoltak, ha fertőzés vagy gyulladás gyanúja áll fenn.

Kezealás mindig az okhoz igazodik: fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés ; betegségek kezelése (fogorvosi ellátás, sinusitis, herpeszos fertőzés, TMJ-rendellenesség). Neuropathikus fájdalom esetén neurópatikus kezelésre, például antikonvulszánsokra vagy gabapentinoidokra lehet szükség; trigeminal neuralgiánál gyakori gyógyszer a karbamazepin. Szükség szerint neurológiai vagy orvosi szakorvosi felkészítés javasolt. Prognózis a kiváltó októl függően változó; sok esetben a megfelelő kezelés gyorsan javul, máskor krónikus lehet.