agyterületek

Az agyterületek az agy anatómiai és funkcionális egységei. Ezek lehetnek kéregbeli (kortikális) vagy kéreg alatti területek, és gyakran elhelyezkedésük vagy funkcióik alapján nevezik őket. A megnevezések között megtalálhatók a Brodmann-területek és a funkcionális hálózatelemekre utaló régiók. A modern vizsgálatok morfológián és kapcsolatrendszeren túl a működést is feltárják.

Agykéreg fő területei közé tartoznak a lebenyek szerint szerveződő régiók: frontális, parietális, temporális és occipitális lebeny. Ide tartoznak az elsődleges érző és mozgató kéreg területei, például M1 és S1, az asszociációs területek, valamint a nyelvi funkciókhoz kapcsolódó területek, mint a Broca- és a Wernicke-terület. A beszéd, az figyelem és a tárgyfelismerés komplex folyamatai hálózatos kapcsolódások révén valósulnak meg.

Subkortikális területek közé tartozik a thalamusz, a bazális gangliák (caudatus, putamen és globus pallidus), a hippocampus és az amygdala, valamint a kisagy és az agytörzs magvai. Ezek a struktúrák relé-, mozgásirányítási, memóriához és érzelmekhez kapcsolódó funkciókat látnak el, és a kéreggel összekapcsolva meghatározó szerepet töltenek be.

Az agyterületek feltárását és megnevezését részben cytoarchitektúra alapján (például Brodmann-területek) végzik, és részben funkcionális képalkotással (fMRI), fehérállomány-térképezéssel (DTI) és hálózatelemzéssel vizsgálják. A modern kutatások a nagy agyhálózatokat felfedezik, például a Default Mode Networket és a fronto-parietalis hálózatokat.

Az agyterületek sérülése vagy kórállapotok miatti károsodása különféle kognitív vagy motoros deficitet okozhat, és a klinikai neurológiában a pontos lokalizáció nagy jelentőségű a diagnózisban és a rehabilitáció tervezésében.