abbamaradása

Abbamaradása a magyar nyelvben az abbamaradni igéből képzett főnévi alak, amely egy adott esemény vagy folyamat megszűnését, megállását vagy leállását jelöli. Gyakran használják formális vagy leíró szövegekben, ahol egy folyamat vagy tevékenység végbemenetelének befejezésére utalnak.

Etymológiailag az ige a maradni (to stay, to remain) szóból képződik a prefixummal vagy hatáselemként alkalmazott ab- vagy el- szerkezet révén, amely a változást az állapot megszűnése felé értelmezi. A főnévi alakban a -ás/-és képző adja meg az esemény vagy tevékenység folyamatának általános, elvont jellegét (abbamaradás), míg az abbamaradása formában a konkrét eseményhez viszonyítva is használható (például „az esemény abbamaradása”). Gyakori párja a rövidebb abbamaradás is, amely a megszűnés általános értelemére utal.

Használatát tekintve jellemzően közelebbi névutóval vagy főnévvel együtt fordul elő: például „a folyamat abbamaradása”, „az eső abbamaradása”, „a viták abbamaradása”. Előfordulhat továbbá olyan kontextusokban is, ahol a megszűnés következményeit vagy okait elemzik: „az abbamaradása lehetőséget teremtett a továbblépésre.”

Párhuzamai közé tartozik a megszűnés vagy megállás kifejezések, illetve az abbamaradás szó, amely ugyanazt a jelenséget általánosabban és néha kevésbé specifikusan írja le.

Lényeges kapcsolódó szavak: abbamaradni, abbamaradás, megszűnés, megállás. Források: általános magyar nyelvi szóhasználati források és értelmező szótárak.