Zsibbadás

Zsibbadás a bőr és a mélyebb szövetek érzékelésének csökkenését vagy elvesztését jelenti. Gyakran társul paresthesiával, azaz bizsergő, csípő vagy húzó érzéssel. A tünet lehet átmeneti vagy hosszabb ideig fennálló, és lehet lokalizált vagy kiölelt a test más részeire.

A leggyakoribb okok közé tartozik a nyomás alatti vagy beszűrődő ideg által okozott átmeneti tünetek (például hosszú állás vagy ülés, végtagok hosszan tartó összenyomódása), a keringési zavarok, valamint idegbántalmak, például neuropátiák. Ilyen lehet például a diabetesz neuropátiája, B12-vitamin hiány, alkoholfogyasztás, autoimmun betegségek, sclerosis multiplex vagy gyulladásos és fertőző folyamatok. Súlyos vagy hirtelen fellépő zsibbadás gyakran figyelmeztető jel lehet stroke vagy TIA esetén, különösen, ha más tünetek is jelen vannak (például beszédzavar, arc vagy kar gyengeség).

Diagnózis célja a tünet okának felderítése. Esetenként elegendő a kórtörténet és fizikális vizsgálat, máskor laboratóriumi vizsgálatok (vércukor, B12-, pajzsmirigy-hormonszintek), képalkotó eljárások vagy idegvezetési vizsgálatok (EMG/ENG) szükségesek. Szükség esetén neurológiai vagy endokrinológiai szakvizsgálat is javasolt.

Kezelésének alapja a kiváltó ok kezelése vagy eltávolítása, a nyomás megszüntetése, fájdalomcsillapítás és neuropátiás panaszok esetén bizonyos gyógyszeres terápiák (például antineuropátiás szerek). A fizikai terápia és a megfelelő vitaminpótlás gyakran javítja a tüneteket. Megelőző intézkedések közé tartozik a tartós testhelyzetek kerülése, egészséges életmód, cukorbetegség és anyagcsere-egyensúly kontrollja, valamint a testMOzgás és ergonómia optimalizálása. A prognózis a kiváltó októl függ, lehet átmeneti vagy krónikus. Vasárnapi vagy súlyos tünetek esetén orvosi ellátás szükséges.