összenyomódása

Összenyomódása a test vagy anyag külső nyomóerő hatására bekövetkező térfogata- vagy méretcsökkenés. A jelenség lehet átmeneti vagy tartós, attól függően, hogy az anyag mennyire képes visszanyerni eredeti alakját vagy sem.

Két alapvető módja létezik: rugalmas (elasztikus) összenyomódás és plasztikus összenyomódás. Rugalmas összenyomódás esetén az alakváltozás a terhelés eltávolítása után reverzibilis, az anyag visszamerevedik az eredeti méreteire. Plasztikus összenyomódásnál az alakváltozás tartós marad, és a térfogat akár részben vagy teljesen megváltozott marad. Bizonyos anyagoknál időben is megfigyelhető viszkoelasztikus viselkedés, amelynél a visszanyerés nem azonnali, hanem időtől függően történik.

Jelentősége és alkalmazási területei széles körűek. A mérnöki gyakorlatban a nyomóerő hatására bekövetkező összenyomódás vizsgálata kulcsfontosságú a különböző anyagtípusok teherbírásának és energiamegtartásának értékeléséhez. Például fémek, polimerek és habos anyagok tömörödése befolyásolja a feldolgozást és a végtermék méreteit, geotechnikában a talajok sűrűsödése vagy kilengése, és a biztonsági berendezések energiaelnyelő képessége is függ ettől. Összenyomódás mérésekor gyakran alkalmaznak kompressziós teszteket, amelyek során nyomóerőt és deformációt mérnek, hogy meghatározzák az anyag nyomószilárdságát és visszaalakulási tulajdonságait.