Vérzékenységnek

Vérzékenységnek nevezzük azt az állapotot, amelyben a vér alvadási folyamata nem vagy nem megfelelően működik, ezért sérülések esetén könnyen és hosszabb ideig vérezhet. Az okok lehetnek öröklöttek vagy szerzettek. A leggyakoribb öröklött forma a von Willebrand-betegség, amelyben a vérrögképződéshez szükséges véralvadási faktorok működése zavart. Emellett előfordulhatnak hemofília A és B, valamint különböző vérlemezkegyengeség okozta zavarok. Szerzett formák közé tartozhat májbetegségek, súlyos fertőzések vagy olyan gyógyszerek hatása, amelyek gátolják a vérrögképződést (például bizonyos antikoagulánsok vagy gyulladáscsökkentők), illetve vitaminhiány, amely a faktorok szintjét befolyásolja.

Tünetei közé tartoznak a könnyű bevérzések és zúzódások, gyakori orrvérzés, ínyvérzés, hosszan tartó fogászati vérzés, valamint erősebb menzesz. Sérülések vagy műtétek után hosszabb vérzés is előfordulhat.

Diagnózisa során fontos a kórelőzmény részletezése, a fizikális vizsgálat, és laboratóriumi vizsgálatok: teljes vérkép, PT (protrombin idő), aPTT (részleges tromboplaztin idő), vérlemezkék funkciójának értékelése, von Willebrand faktor szint és aktivitás, illetve specifikus alvadási faktorok mérése.

Kezelése a vérzés megelőzésére és az alvadási állapot helyreállítására irányul. Enyhébb esetekben elegendő lehet a kiváltó tényezők kerülése és a vérzéseket kockázatmentesen kezelő óvintézkedések. Súlyosabb esetekben desmopressin (DDAVP), tranexaminsav vagy alvadási faktor-koncentrátumok adhatóak. Műtétek vagy fogászati beavatkozások előtt általában profilaktikus kezelés szükséges. Fontos, hogy a betegek tájékoztassák kezelőorvosukat a vérzékenységről, és szükség esetén viseljenek orvosi azonosítót.