szerzettek

Szerzetek, vagy szerzetesi közösségek, olyan vallási közösségek, amelyek tagjai fogadalmakat tesznek és meghatározott szabály szerint élnek. A kifejezés leggyakrabban a katolikus és ortodox hagyományokban használatos, de a protestantizmus egyes ágai is előfordul. A tagok közösségben élnek, gyakran kolostorban vagy kolostorközösségben, és a közösség célja lehet a liturgikus ima, a tanítás és a szociális szolgálat.

Az életforma két fő típusa létezik: zárkózott kolostori rendek és aktív, apostoli munkát végző közösségek. A szerzetesek általában a kolostori életet követik, a liturgia és a közösen végzett munka jegyében. Fogadalmakat tesznek, például a szegénységre, a tisztaságra és az engedelmességre; egyes rendek különféle fogadalmi elemeket is felvesznek, például reguláris elköteleződést vagy stabilitást a közösséghez.

Történeti áttekintés: a kereszténység korai évszázadaiban megkezdődött a szerzetesség fejlődése; a középkorban virágzott, és Európában kiemelt kulturális szerepet játszott. Magyarországon a középkorban jelentős volt a bencés rend és a cisztérci rend; később a Pálosok és más közösségek is megtelepedtek. A 19–20. században a társadalmi és politikai változások hatására sok kolostor zárult be vagy átalakult, de a szerzetesi élet tovább él modernebb formákban is.

Ma a szerzetesrendek világszerte fennmaradnak: vannak kolostori közösségek, illetve olyan rendek, amelyek aktív szolgálatot vállalnak oktatásban, egészségügyben vagy szociális munkában. A modern szerzetesség folyamatosan alkalmazkodik a helyi kultúrákhoz és a vallási közösségek igényeihez.