elkötelezdést

Elköteleződés, illetve elkötelezettség, a magyar nyelvben a valaminek – például egy személyhez, egy célhoz vagy egy értékhez – való tartós, hűségre és felelősségvállalásra épülő viszonyt jelenti. A szó a kötelez igéből származó el- előtag és a -dés képző révén alakult ki. A két forma között a hangzásbeli és jelentésbeli finom különbségek adódnak: az elköteleződés inkább a folyamatot vagy az állapotot hangsúlyozza, míg az elkötelezettség a tartós köteleződést vagy elkötelezettséget fejezi ki.

Az elköteleződés különböző kontextusokban fordul elő. Személyes kapcsolatokban azt jelenti, hogy hosszú távon hajlandóak együtt maradni és erőforrásokat, időt vagy energiát befektetni a kapcsolatba. Munkahelyeken vagy szervezetekben az elköteleződés a munkavállaló hozzáállását és hűségét jelzi, összefüggve a teljesítménnyel és a megtartással. Társadalmi vagy politikai kötelezettségek esetén is értelmezhető, például egy mozgalomhoz vagy értékhez való tartós kötődésként.

A pszichológiában és a szervezetpszichológiában gyakran háromdimenziós modellben vizsgálják: érzelmi (affektív) elköteleződés, költségek vagy alternatívák miatti megmaradásra épülő continuance elköteleződés, és normatív elköteleződés. A helyes írásmódban fontos a megfelelő alak választása: a leggyakoribb főnévi formák az elköteleződés és az elkötelezettség; az elköteleződést vagy elkötelezettséget használják a tárgyesetben. A formát „elkötelezdést” általában nem tekintik standardnak.