Videojátékfüggség

Videojátékfüggőség, más néven játékelvonási rendellenesség, olyan állapot, amelyet a videojátékok túlzott és kontrollálatlan használata jellemez, ami jelentős károsodást okoz az egyén életében. A Világegészségügyi Szervezet (WHO) a mentális egészségügyi rendellenességek nemzetközi osztályozásának (ICD-11) részeként ismerte el. A függőség nem csupán a játékok iránti erős vágyat jelenti, hanem azt is, hogy a személy képtelen abbahagyni, annak ellenére, hogy negatív következményei vannak.

A videojátékfüggőség tünetei közé tartozik a játékkal töltött idő folyamatos növekedése, a játék iránti megszállottság, a játék abbahagyásának vagy csökkentésének sikertelen kísérletei, valamint az, hogy a játék elmaradásakor elvonási tünetek, például ingerültség vagy szorongás jelentkeznek. Az érintettek gyakran elhanyagolják a személyes higiéniát, az iskolai vagy munkahelyi kötelezettségeket, a családi és társadalmi kapcsolatokat. A fizikai tünetek között szerepelhetnek alvászavarok, szemszárazság, fejfájás és csukló alagút szindróma.

A videojátékfüggőség kialakulásának pontos okai összetettek, és többféle tényező, például genetikai hajlam, pszichológiai tényezők (pl. depresszió, szorongás, alacsony önbecsülés) és szociális hatások (pl. magány, társadalmi elszigetelődés) is hozzájárulhatnak. A játékok tervezése is szerepet játszhat, mivel sok játékot úgy alakítanak ki, hogy jutalmazó mechanizmusokkal tartsák fenn a játékos figyelmét és motivációját.

A kezelés általában pszichoterápiát foglal magában, mint például a kognitív viselkedésterápia (CBT), amely segít a személynek megérteni és megváltoztatni a függőséghez kapcsolódó gondolatait és viselkedését. Esetenként gyógyszeres kezelés is szóba jöhet az esetlegesen társuló mentális egészségügyi problémák, mint a depresszió vagy szorongás kezelésére. Fontos a támogató környezet és a családi bevonás is a gyógyulási folyamatban.