Vérkeringésben

Vérkeringésben, vagy egyszerűen a vérkeringésben lévő állapot, a biológiában és orvostudományban azt jelenti, hogy egy anyag, sejtes elem vagy működőképes komponens a véráramban kering. Ezt a kifejezést használják annak leírására, hogy bizonyos anyagok a véráramlásban találhatók vagy szétoszlanak a szervezetben, és részt vesznek a szövetek oxigén- és tápanyagellátásában, a méreganyagok eltávolításában vagy az immunválaszban.

A vérkeringési rendszer (keringési rendszer) az ér-bi rendszer és a szív együttműködésével működik. A szív két körben pumpálja a vért: a tüdőkeringés (pulmonalis) oxigén felvételére és széndioxid leadására szolgál, míg a testkeringés (systemás) a test minden részébe szállít oxigént, tápanyagokat és hormonokat, és visszaszállítja a széndioxidot és egyéb anyagcsere-hulladékokat. Az erek zárt hálózatot képeznek: artériák szállítják a vért a perifériára, kapillárisokban zajlik a gáz- és anyagcsere, majd vénák viszik vissza a vért a szívhez.

A vér összetétele: plasma, vörösvértestek (eritrociták), fehérvérsejtek (leukociták) és véralvadási sejtes elemek. A vérkeringésben betöltött szerepük közé tartozik az oxigén és szén-dioxid szállítása, az immunvédekezés, a hőmérséklet-szabályozás és a tápanyagok elosztása.

Gyakorlati jelentősége van annak is, hogy gyógyszerek és egyéb anyagok milyen gyorsan és hova jutnak a vérkeringésben. A drug-disztribúciót befolyásolja a véráramlás állapota, a plazma-fehérje-kötődés és a szövetek perfúziója. Kóros állapotok esetén a vérkeringés zavara hypoperfúzióhoz, shockhoz, szívelégtelenséghez vagy érrendszeri betegségekhez vezethet. Bizonyos kórképek pedig a véráramban lévő fertőző vagy fertőzőtlen anyagok (bakteriális vagy vírusos bacterémia/viremia) jelenlétéhez társulhatnak.