szívelégtelenséghez

Szívelégtelenség olyan klinikai szindróma, amelyben a szív nem képes elegendő vért szállítani a szervezet oxigén- és tápanyagigényéhez. Az állapot gyakran hosszú távú, progresszív, tünetei terhelésnél vagy nyugalmi állapotban is jelentkezhetnek, és befolyásolja az életminőséget.

Leggyakoribb megosztása a csökkent kilöködési frakciójú szívelégtelenségre (HFrEF) és a diastolikus szívelégtelenségre (HFpEF). Kialakulásában szerepet játszhatnak ischaemia, hipertónia, valvuláris betegségek, kardiomiopátiák és ritmuszavarok; a kiváltó okok és a comorbiditások meghatározzák a kezelést és a prognózist.

Tünetei közé tartozik a terhelésre jelentkező légszomj, fáradékonyság, orthopnoe, paroxysmális éjszakai dyspnoe és alsóvégtagi oedema. Előrehaladott állapotban csökken a fizikai teljesítőképesség, gyakori a visszatérő kórházi ellátás.

Diagnózisa alapja a részletes anamnézis és fizikális vizsgálat, továbbá EKG és echokardiográfia. Vérvizsgálatok közé tartozik a BNP vagy NT-proBNP szint, mely segíti a diagnózis megerősítését. Ritkán szükség lehet további képalkotó vizsgálatokra vagy koronária vizsgálatra a kiváltó ok felderítéséhez.

Kezelése egyénre szabott és átfogó megközelítés: etiológiai kezelés, életmódváltoztatás, só- és folyadékbevitel szabályozása. Gyógyszeres terápia lehet ACE-inhibitor vagy ARB, béta-blokkoló, mineralokortikoid receptor antagonisták és SGLT2-inhibitorok vagy ARNI. Diuretikumokkal a congestió csökkenthető; súlyos esetekben CRT vagy ICD, szükség esetén revaszkularizáció vagy szívelégtelenség esetén transzplantáció is szóba jöhet.