diastolikus

Diastolikus vagy diastole-hoz kapcsolódó kifejezés a szívizom ellazulásának és a kamrák vérrel való megtelésének fázisát, a diastolét jelöli. Ezzel szemben a systolikus fázis a szívizom összehúzódását és a vér kiürülését jelenti. A diastolikus funkció a kamrák töltődésének minőségét írja le, vagyis hogy mennyire képes a szív a diasztolés szakaszban átengedni a vért.

A diastolikus nyomás a verőerekben mérhető nyomás alacsonyabb értéke a diasztolé alatt, amikor a szív pihen. Felnőtteknél a normál diastolikus vérnyomás általában körülbelül 60–80 mmHg. A tartósan megnövekedett diastolikus nyomás és a kamrák megnövekedett nyomásállapota hosszabb távon bal kamrai töltési zavarhoz vezethet, amelyet diastolikus diszfunkciónak neveznek.

Diastolikus diszfunkció akkor alakul ki, ha a kamra relaxációja lassú vagy a kamrai falkeménység megnő, ezáltal csökken a töltődés hatékonysága és megnőhet a töltési nyomás. Oka lehet idősödés, hipertónia, ischaemia, a szívizom merevedése vagy fibrotikus változások, valamint diabétesz és elhízás. Gyakori eredménye a diastolikus szívelégtelenség (HFpEF), ahol a megtartott ejekciós frakció ellenére gyógyszerek általában nem javítják a diastolikus funkciót.

Diagnózisában fontos eszköz az echokardiográfia: E/A arány, E’ velocity, bal pitvar mérete és a LV filling pressure becslése. Néhány esetben invasív mérésre lehet szükség. Kezelése a mögöttes okok kontrollálására összpontosít, például vérnyomáscsökkentés, diabetesz és testsúly kezelése, rendszeres testmozgás. A diastolikus diszfunkció prognózisa függ az alapbetegségek kezelésétől és a felmerülő tünetek megfelelő kezelésétől.