diasztolés

Diasztolés, vagy diasztolés fázis, a szívciklus egyik szakasza, amely a systole után következik. Ebben a periódusban a szívizom ellazul, a kamrák megtelnek vérrel, így előkészítik a következő összehúzódást. A pitvarok és kamrák közötti AV-billentyűk nyitva vannak, a semilunáris billentyűk zártak. A diasztolé során a véráramlás részben passzív, részben pedig akaratlan atrialis kontrakció (szívizom összehúzódása) révén kiegészül, amely a kamrák telődését fokozza. Emellett a koszorúér-ereket főleg diasztolés időben éri véráramlás, mivel ilyenkor alacsonyabb a kamràk nyomása.

A diasztolés fázis hosszát a pulzus és ritmus befolyásolja: lassú szívverésnél hosszabb, gyors szívverésnél rövidebb lehet. A diastole fontos a miokárdiális vérellátáshoz is, mert a koszorúerek gyorsan telnek a diasztolében.

Diastolés nyomás és klinikai jelentőség. Az artériás vérnyomás mérésekor a diasztolés nyomás a nyomás alacsonyabb értéke a diasztolés szakaszban; felnőtteknél gyakran kb. 60–80 mm Hg tartományban van. Tartósan magas diasztolés nyomás hipertóniára utalhat és hosszú távon nőheti a szívizom terhelését.

Diastolés diszfunkció akkor alakul ki, amikor a kamrai relaxáció károsodik, gyakran hypertension, idősödés vagy cardiomiopátia következtében. Ennek következtében a telődés romlik, ami bizonyos esetekben nyugalmi feltételek között is fennálló szívkimerüléshez vezet. Diagnózisa echokardiográfiával történik, ahol az E/A arány és egyéb paraméterek segítenek a relaxáció minősítésében. Kezelése a mögöttes okok (például vérnyomáskezelés, életmódbeli változtatások) hatékonyan javíthatja a diasztolés funkciót.