Tereplovaglás

Tereplovaglás a lovaglásnak olyan formája, amelyet természetes terepen, szabadban, változatos talajon és környezeti feltételek között végeznek. A hangsúly a lovas és a ló közötti együttműködésen, a környezeti akadályokhoz való alkalmazkodáson és a technikai felkészültségen van. Lehet rekreációs tevékenység, edzésforma vagy versenysport, útvonalai pedig lehetnek jelzett vagy jelzetlen utak.

Versenykörnyezetben a tereplovaglás gyakran cross-country jellegű pályára utal, ahol a természetes terepen felépített akadályokat és adott idő alatt teljesítendő feladatokat kell teljesíteni. Az akadályok között lehetnek dombos szakaszok, vízátkelések, árok, fa- vagy kőelemek és egyéb környezeti nehézségek. A teljesítés értékelése általában időre és hibákra alapul, például akadály leküzdésének elmaradása vagy késés esetén büntetéseket vonhat maga után.

Az előkészítés és edzés a megfelelő állóképesség, erő és egyensúly fejlesztésére irányul, emellett kiemelten fontos a ló és lovas közötti bizalom, a természetes környezethez való hozzászoktatás és az akadályokhoz való biztonságos reagálás gyakorlása. Fontos a jó lótartás és a környezeti ingerekhez való adaptáció megkönnyítése.

Biztonság és felszerelés: fejvédő sisak, megfelelő lábbeli és megfelelő ruházat. A lovas felszerelése általában nyereg és kengyel, valamint szükség esetén védőfelszerelés. A tereplovaglás szabályait jellemzően nemzeti lovas szövetségek és nemzetközi szervezetek határozzák meg; a sport története a hagyományos lovaglásból nőtt ki, és ma is fontos része a lovas kultúrának.