Teltségérzet

A teltségérzet a táplálékfelvételt követő szubjektív teltség és kellemes összegzés érzése, amely a meal befejezését és a későbbi éhség kifejeződését befolyásolja. Ez a teljesség- vagy elégedettség‑érzet része az étvágy szabályozásának, és gyakran különválasztják a gyorsérzetet (teljes jóllakottság) és a hosszabb távú energiabevitel szabályozását.

Fiziológiai alapjai közé tartozik a gyomor tágulása által kiváltott mechanoreceptorok aktivitása, amely a nervus vagus ágain keresztül küldi a jeleket az agyközpontok felé. Emellett a gyomorból és távolabbi bélrendszerből származó hormonok játszanak szerepet, például a kolecisztokinina (CCK), az ileum és a hasnyálmirigy által termelt peptid Y (PYY), a glukagon‑like peptid‑1 (GLP‑1), amelyek a központi idegrendszerbe érkezve fokozzák a teltségérzetet. Ghrelin, az éhségfokozó hormon pedig étkezés után lecsökken.

A teltségérzetet befolyásoló tényezők közé tartozik az étel összetétele (magas fehérje- és rosttartalom, sűrűség és viszkozitás növeli a teltséget), az energia sűrűsége, az étel szilárdsága és a gyomorürítés sebessége. A folyékony ételek általában kevesebb hosszú távú teltséget biztosítanak, mint a szilárdak, és a lassabb gyomorürítés is fokozza a teltségérzetet. Szubjektív tényezők, életkor, testsúly és bizonyos egészségügyi állapotok szintén módosíthatják ezt a érzést.

Klinikai vonatkozásai közé tartozik a testsúlykezelés és étvágycontrol, ahol a teltségérzet javítása segíthet a kalóriabevitel csökkentésében. Funkcionális emésztőszervi zavarokban előforduló korai teltségérzet vagy felfúvódás is jelentős jelzés lehet. A teltségérzet értékelése gyakran szubjektív skálákkal, például vizuális analóg skálával történik, kísérletes környezetben pedig étkezést standardizált módon mérik.