Tekintélye

Tekintélye a magyar nyelvben a tekintély nevű fogalom birtokos esete, vagyis annak a személynek vagy intézménynek az autoritását, tekintélyét és tiszteletre gyakorolt hatását jelenti, amelyet egy adott közösség vagy társadalmi körben sikerül kivívni. A kifejezés gyakran utal személyes jelenlétre, szakmai kompetenciára vagy intézményi jóhírre, és fontos szerepe van a vezetés, a legitimáció és a társadalmi befolyás megértésében. Tekintélye lehet személyes és/vagy intézményi jellegű, és kivívható vagy öröklődő, illetve rongálható is a viselkedés, a teljesítmény és a normáknak való megfelelés változásával.

Etymológiailag a tekintély szó a tekinteni igéből származik, amely eredetileg azt jelentette, hogy "annak van méltóan nézése" vagyis figyelemre méltó volta; ebből fejlődött ki a tiszteletet és megbecsülést közvetítő értelem, amely a hatalmi helyzetnél általában nemcsak valódi erőt, hanem hiteles, konszenzuson alapuló jogosultságot is jelent. A tekintélye kifejezés tehát mind a személyes karizmára, mind az intézményi tekintélyre utalhat. Fontos megkülönböztetni a tekintélyt a tényleges hatalomtól: a tekintély inkább a jogosságot és a társadalmi tiszteletet jelzi, míg a hatalom a cselekvésre is kifejtett lehetőséget.

Használata a mindennapi és szakmai szövegekben változatos: valakinek van tekintélye a diákok körében, egy vezető tekintélye megkérdőjelezhető lehet, egy intézmény tekintélye pedig befolyásolja a közvéleményt. A tekintélye megőrzéséhez gyakran következetes etikus magatartás és megbízható teljesítmény szükséges; a tekintély megingása esetén pedig a tisztelet és a hatás könnyen csökkenhet.