Szulfitosav

Szulfitosav, kémiai neve sulfurous acid, H2SO3, a kén-dioxid vízben való oldódásának eredménye. Oldatban a főbb formái a biszulfit‑ion (HSO3−) és a sulfite‑ion (SO3^2−). A semleges H2SO3 formája nem stabilan létezik szabad állapotban; az oldatban a hidrogén-szulfit és a sulfittel dominálnak. Az első disszociációja gyengén viszonylag erősebb (pKa1 körül 1,8), a második pedig gyenge (pKa2 kb. 7,0–8,0).

A szulfitosav gyenge disszociatív savként viselkedik; savas közegben részben H2SO3-ra, lúgosabb környezetben pedig a biszulfit‑ és sulfitelionokra bomlik. Oldatokban koncentrációtól és pH-tól függően egyensúlyi áramlás figyelhető meg. A szulfitok redukáló tulajdonságúak, így oxidáló anyagokat képesek redukálni és megakadályozni a polimerizációt, barnulást, valamint egyes enzimes folyamatokat.

Felhasználásuk széleskörű az élelmiszeriparban és iparokban. Az élelmiszerekben a szulfitok, például nátrium-szulfitet Na2SO3 és nátrium-biszulfit NaHSO3 tartósítószerként és antioxidánsként szolgálnak, segítve a barnulás és a sötétedés lassítását. Gyakori felhasználási területek: borok, gyümölcslevek, aszalt gyümölcsök, lekvárok és más feldolgozott élelmiszerek. A papír- és textiliparban fehérítő hatásuk miatt alkalmazzák.

Biztonság és előírások: a szulfitokra érzékenyeknél allergiás reakciók, asztma vagy légúti irritáció léphet fel. Nagyobb mennyiségben irritálhatják a szem és a bőrt, és szulfit-intolerancia esetén kerülendő lehet. Számos országban élelmiszer-összetevőként E-számozás alatt szerepelnek, és címkézésük gyakori követelmény.