tartósítószerként

A tartósítószerként alkalmazott anyag vagy eljárás olyan megoldás, amely megakadályozza vagy lassítja a termékek romlását. Célja, hogy megakadályozza a mikroorganizmusok növekedését, oxidatív változásokat és egyéb káros kémiai folyamatokat, ezáltal hosszabbítsa meg az élelmiszerek és más termékek felhasználhatósági idejét.

Leggyakoribb területek közé tartozik az élelmiszeripar, a kozmetikai és a gyógyszeripar, valamint egyes tisztítási és ipari alkalmazások. A tartósítószerek lehetnek kémiai származékok, de léteznek természetes megoldások is, például sózás, cukrozás, ecet vagy savas környezet. A kémiai tartósítószerek közé tartoznak az élelmiszerekben gyakran használt benzoátok (például nátrium benzoát, E211–E213), a szorbátok (E200–E203), illetve nitritek és nitrátok (E249–E252).

Számos tartósítószer gátolja a mikrobák növekedését vagy elnyomja az enzimtevékenységet; egyesek antioxidáns hatást gyakorolnak, így késleltetik az olajok és zsírok oxidációját. A használatot általában meghatározott mennyiségben engedélyezik, és címkézik, amely esetenként E-számmal történik.

Szabályozás és biztonság: az EU-ban az élelmiszer-tartósítószereket élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó rendeletek szerint engedélyezik és korlátozzák, és a címkézés kötelező. A kozmetikai termékekben a vonatkozó előírások szabályozzák a maximális koncentrációkat és a felhasználási feltételeket. A biztonságértékelést EFSA és más hatóságok végzik, és folyamatos felügyelet alatt állnak.

Egészségügyi szempontok: a legtöbb általános felhasználás biztonságos, de egyes összetevők érzékenységet vagy allergiás reakciókat válthatnak ki, és bizonyos csoportoknál különös figyelmet igényelnek. Fogyasztói tájékoztatás és megfelelő címkézés segíti a biztonságos használatot.