Sziklafalak

Sziklafalak olyan meredek vagy függőleges kőzetfalak, amelyek a felszínre jutott, eróziós és tektonikus folyamatok eredményeként jöttek létre. Gyakoriak hegylábaknál, hegyvidéki részeken, tengerpartokon és folyóvölgyek mentén, ahol ellenálló kőzetrétegek kiemelkednek és falat formálnak. A felületek lehetnek simák vagy repedezettek, gyakran találhatók rajtuk törések és hasadékok.

Formálódásukat és alakjukat döntően a törések, repedések és a kőzetek tulajdonságai határozzák meg. A falak felépítését befolyásolja a kőzetfajta: üledékes kőzeteknél gyakori a rétegzett, lépcsőzetes arc; magmás és metamorf kőzeteknél a felszín jellemzően töredezett vagy viszonylag sima lehet. A felszín alakítását különböző mállási, oldódási és fagyási-olvadási ciklusok, valamint a szél- és vízerózió is formálják, az együttműködő törések és járatok révén.

Ökológiai és kulturális jelentőséggel bírnak. Sziklafalak élőhelyet adnak ritka és speciális növény- és állatfajoknak, mikrokörnyezetet teremtenek a lichene, moha és más organizmusok számára, és esztétikai értékkel bírnak a tájképekben. Emellett fontosak a turizmus és a sportok, például a hegymászás szempontjából, de egyben veszélyforrások is lehetnek a kőomlások északi vagy emberi tevékenységek esetén.

Geológiai szempontból a sziklafalak segítik a földtörténet megismerését, mivel kiemelik a bedrock rétegeit, töréseit és a korábbi domborzati viszonyokat.