Szervátültetések

Szervátültetések olyan orvosi beavatkozások, amelyek során egy beteg sérült vagy működésképtelen szerve vagy annak része donorból származó szervre történő cseréje révén funkciót helyreállítják. A vese, a máj, a szív, a tüdő, a hasnyálmirigy és a vékonybél a leggyakoribb átültetett szervek közé tartozik.

Az átültetések két fő forrásból származhatnak: elhunyt donorból (cadaver) és élő donorból. A megfelelőség felmérése vércsoport, HLA-kompatibilitás, testsúly és általános egészségi állapot alapján történik; a kiválasztás országonként eltérő lehet.

Az átültetett szerv kilökődésének megelőzése érdekében hosszú távú immunszuppresszív kezelést alkalmaznak. Gyógyszerek például tacrolimus, ciklosporin, mycophenolat és kortikoszteroidok részei lehetnek. A terápia javíthatja a szerv funkcióját és a túlélést, ugyanakkor fokozott fertőzés- és bizonyos rosszindulatú betegségek kockázata áll fenn.

A folyamat magában foglalja előzetes kivizsgálást, a megfelelő szerv kiválasztását, a műtéti beavatkozást és a posztoperatív gondozást, amely során a beteg rendszeres ellenőrzéseken és a hosszú távú immunterápián keresztül követik nyomon a kilökődés megelőzését és a funkciót.

Etikai és társadalmi tényezők közé tartozik a donorhiány, a várólisták kezelése, az önkéntes adományozás és a betegek jogainak védelme. A méltányos hozzáférés és az informált beleegyezés alapelvei döntőek.

Jövőbeni irányok között szerepel a kilökődés csökkentése tolerancia elérésével, új immunterápiás megoldások fejlesztése, valamint regeneratív orvoslás és bioengineered szövetek kutatása.