Szeméremcsont

A szeméremcsont a medencét alkotó csontok egyike, párban jelenik meg bal és jobb oldalon. A két szeméremcsont a test elülső középvonalában találkozik, és együtt részt vesz a szeméremízületnek (pubicus szimfízisnek) nevezett rostos porcos kapcsolattal, amely stabil kismedencei kötést ad. A szeméremcsont a csípőcsont (os coxae) részeként a csípőízület vápáját is részben képezi.

Anatómiailag a szeméremcsont három fő részből áll: a testből (body), valamint a felső és az alsó nyúlványokból (ramus superior és ramus inferior). A felső nyúlvány a medence felső szélénél húzódik, az alsó nyúlvány pedig a medence elülső részének alsó határát adja. A felső elülső felszínén gyakran futó szeméremvonal és a laterálisan elhelyezkedő szeméremtükrözetek kiemelik a csont jellegzetes felszíneit. A szeméremcsont magja a test, amelyhez a belső oldalon kapcsolódó felületek is találhatók; a belső felszíneken belső tájékozódási pontok, például a pectineális vonal is megfigyelhető.

Funkció és kapcsolatok: a szeméremcsont a csípőízületet körülvevő csontváz része, és a bal–jobb oldali csontok összekapcsolódásával adja a medence elülső keretét. A borstertébe és a medencefenébe vezető izmok és inak a szeméremcsonti területen tapadnak. A közeli izmok közé tartozik például az alsó hasizmok és a belső combizmok egyes részei.

Klinikai vonatkozások: a szeméremcsontot érintő sérülések gyakori részei a medencetöréseknek, különösen combnyaktörések vagy frontális medenceütközések után. Gyulladásos állapotok, például osteitis pubis, sportolók között jelentkezhetnek. A szeméremcsonti terület a hüvelykuj rafai, a húgyúti szervek és a kismedencei struktúrák közelsége miatt bizonyos incidensek során kockázati tényezőként merül fel.