Személyiségzavarok

Személyiségzavarok olyan tartós, az egész személyiség és viselkedés mintázatait érintő rendellenességek, amelyek jelentősen eltérnek a kulturális elvárásoktól, áthatóan jelen vannak a gondolkodásmódban, érzelemkezelésben és kapcsolatokban, és mereven, rugalmatlanul befolyásolják az egyén működését. Gyakran a serdülőkorban vagy a korai felnőttkorban kezdődnek, distresszt vagy általános működési zavart okozva.

A DSM-5 szerint három csoportba sorolhatók: A csoportba tartoznak a paranoid, skizoid és schizotípiás zavarok; B csoportban megtalálhatók az antiszociális, borderline (határképző), histrionikus és nárcisztikus zavarok; C csoportba az elkerülő, függő és kényszeres (obszessív-kompulzív) személyiségzavar tartozik. Az ICD-11 más megközelítést alkalmaz, gyakran dimenzionális súlyosság- és domináns tulajdonságok alapján írja le a zavart.

Diagnózis és felismerés: a diagnózis klinikai értékelésen alapul, többféle interjú és információforrás bevonásával, valamint kizáró Diagnózisokkal vagy más sebészeti állapotokkal történő differenciálással.

Kezelés és kilátások: elsődleges a pszichoterápia, amelynek bizonyított formái közé tartozik a dialektikus viselkedésterápia BPD-hez, a mentalisztikus terápia, a kognitív viselkedésterápia és a psychodinamikus megközelítések. Csoportterápiák is hasznosak lehetnek. Gyógyszeres kezelés nem gyógyítja a személyiségzavart, de a kísérő tünetek (depresszió, szorongás, ingerlékenység) enyhítésére alkalmazható. A prognózis változó: krónikus állapot lehet, de korai és tartós kezelés mellett javuló funkcionális kilátások és jobb életminőség érhető el. A stigma és a társadalmi megítélés továbbra is befolyásoló tényező.

---