Sejtfelszín

Sejtfelszínnek nevezzük a sejt külső határát, amely elválasztja a belső környezetet a környezettől. A legtöbb sejtben ezt a határt a plazmamembrán képezi; növényi, gombás és bakteriális sejtekben pedig a plazmamembrán fölött gyakran sejfal is található. A sejtfelszín kölcsönhatások, anyagcsere- és immunválaszok központi sejttani összetevője.

Felépítés: a plazmamembrán lipid kettős rétege, amelybe integrális és perifériás fehérjék ágyazódnak. A lipidek között jelen vannak szterolok (kolesterol az állati sejtekben). A külső oldalon glikoproteinek és glikolipidek alkotják a glikokalixist, amely a sejt felismerését és kapcsolódását segíti. A sejtfal jelenléte vagy hiánya a különböző élőlényekben eltérően alakul.

Funkciók: barrikádot és szelektív permeabilitást biztosít, szabályozza az anyag- és iontranszportot (diffúzió, facilitált diffúzió, aktív transzport), és endocitózissal vagy exocitózissal is részt vesz anyagki- és felvételben. Jelátviteli receptorokat hordoz, például G-fehérje-kapcsolt receptorokat és receptor tirozin kinázokat, amelyek a sejtes válaszokat indítják. Sejtek közötti kapcsolatokhoz és felismeréshez is nélkülözhetetlen, például adhéziós molekulák révén.

Különbségek és példák: prokarióták plasmamembránja és sejtfala eltér a eukariótákétól. Baktériumoknál gyakori a peptidoglikános sejtfal, növényeknél cellulóz, gombáknál kitin található. A felszínen mikrovilluszok, cilia vagy flagellum is megjelenhet, a glikokalix pedig szerepet játszik az immunológiai felismerésben és a kölcsönhatásokban.