Rádióhullámok

A rádióhullámok az elektromágneses hullámok olyan része, amelyet a rádiótartományba sorolnak. Frekvenciájuk általában 3 kHz-től 300 GHz-ig terjed, és hullámhosszukon keresztül jelátvitelre, adásra és távközlésre használhatók. A környezeti és technikai tényezők befolyásolják a terjedésüket.

Terjedésük több módon valósulhat meg: földhullámokkal a Föld felszínén, égi hullámokkal az ionoszférában történő visszaverődésen keresztül, vagy közvetlen vonalú terjedéssel. Alacsonyabb frekvenciák hosszabb hatótávolságot adhatnak, míg a magasabb frekvenciák nagyobb sávszélességet, de gyakran rövidebb hatótávolságot és nagyobb zavarhatást jelentenek. A hullámhossz c = c/f.

Forrásaikat és fogadóikat antenna-hálózatok alkotják. A jel átviteléhez és vételéhez különféle modulációkat használnak: analóg modulációk közé tartozik az amplitúdó-moduláció (AM) és a frekvencia-moduláció (FM); a digitális rendszerek pedig különböző modulációkat és kódolást alkalmaznak.

Alkalmazási területei közé tartozik a rádió- és televíziós közvetítés, a mobil és szélessávú kommunikáció, a radar, a navigációs rendszerek, űrkommunikáció és helyi vezeték nélküli hálózatok.

Szabályozás és biztonság: a használatot frekvenciák szerint intézmények és szabályozó testületek, például ITU és nemzeti hatóságok rendezik. A sugárzási szintek és a terjedési előírások összehangolása révén minimalizálják az interferenciát és az egészségügyi kockázatokat.