antennahálózatok

Az antennahálózatok olyan rendszerek, amelyek több radiáló elemből álló antennából és ezeket összekötő táplálási hálózatból állnak. Az elemek fázisainak és amplitúdóinak meghatározott eloszlásával az együttes sugárzási minta irányát és alakját lehet kontrollálni, így növelhető a nyereség és lehetővé válik a nyaláb formálása.

A táplálási hálózat megvalósítása lehet passzív (osztók, fáziskésleltetők és impedanciaillesztők összessége) vagy aktív (minden elemhez saját erősítő járul). Ennek megfelelően beszélhetünk analóg vagy digitális beamformingről; utóbbi szoftveresen vagy hardveresen végzett fáziseltolítás és amplitúdó-illesztés révén hozza létre a kívánt nyalábot.

Az antennahálózatok általában lineáris, sík- vagy körkörös elrendezésűek; az elemek közötti távolság gyakran λ/2 körül van, hogy csökkentsék a gratings lobokat. A kölcsönös kölcsönhatás (mutual coupling) befolyásolja a hatékonyságot és a melléknyalábokat, ezért a tervezés során ezt figyelembe kell venni.

Fő alkalmazási területei közé tartozik a mobilkommunikációs bázisállomások (például 5G), radar rendszerek, televíziós adók és műholdas kommunikáció, valamint Wi‑Fi hozzáférési pontok.

Előnyök közé tartozik a növelt nyereség, az irányítható sugárzás és a lehetőség többirányú lefedettségre vagy gyors beam steeringre. Kihívások: költségek és összetettség, kölcsönhatások miatt bekövetkező melléknyalábok kezelése, valamint a tervezéshez szükséges mérnöki és számítási igények. A fejlődés főként a digitális és adaptív beamforming terén zajlik.