földhullámokkal

A földhullámok olyan hullámok, amelyek a Föld felszínén terjednek. A kifejezés két fő kontextusban használatos: szeizmiológiában a felszín közeli hullámokra utal, amelyek a földkéreg felszínén terjednek, míg a rádiókommunikációban a földfelszín és a levegő határán közvetített rádióhullámokra vonatkozik. Mindkét értelemben jellemző, hogy a terjedésük erősen függ a közeg geometriájától és anyag-tulajdonságaitól.

Szeizmológiában a legfontosabb földhullám-típusok a Rayleigh-hullámok és a Love-hullámok. Ezek a hullámok lassabbak a testhullámoknál (P- és S-hullámok), és disperszívek, azaz a terjedési sebességük frekvenciától függ. A felszín közelében terjednek, és teljes észlelésüket gyakran meghatározza a rétegződés, a talaj összetétele és a mélységi szerkezet. A földhullámok hozzájárulnak a földmozgás hosszabb ideig tartó és potenciálisan nagy kárt okozó komponenseihez.

Rádiótávközlésben a földhullámok a földfelszín és a légkör határán terjedő alacsony frekvenciájú komponensek. Gyakorlati jelentőségük a hosszú távú vétel és lefedettség biztosítása az LF/MF sávokon; vezetőképességtől és talaj nedvességtartalmától függ a veszteség és a terjedési sebesség, ami a földhullámú vételi teljesítményt befolyásolja. A tengerparti és nedves talajú területeken általában erősebb a földhullámú vétel.

A földhullámok vizsgálata alapvető eszköz a közelfelszín geofizikai kutatásában, például a felszín alatti rétegek jellemzésére és shear-wave profilok felépítésére, valamint a rádiótávközlésben a tervezés és teljesítmény-előrejelzés szempontjából.