Reflexivitás

Reflexivitas, vagy reflexivitás, olyan fogalom általános megnevezése, amely különböző tudományterületeken a saját magára vonatkozó viszonyt vagy önreflexiót írja le. Több kontextusban használják a kifejezést: nyelvészetben, matematikában/logikában, filozófiában és szociológiában is jelen van a gondolat.

A nyelvészetben a reflexív szerkezetek és a reflexív névmások a mondat alanyát és tárgyát vagy a cselekvés célpontját azonos személyre vagy visszaható dologra utalják. Például egy mondatban a reflexív névmás hangsúlyozhatja, hogy a cselekvés a mondat alanyán belül történik: „A fiú magát figyelte.” Ilyen megnyilatkozásokkal a cselekvés visszahat az alanyra.

A matematikában és logikában a reflexivitás olyan tulajdonság, hogy egy reláció minden elemre érvényes legyen önmagára nézve. Egy reláció R akkor reflexív, ha minden x az adott halmazon xRx igaz. Például az egyenlőség reláció reflexív: minden valós számra x = x igaz. Más relációk, mint például „osztó” viszony, lehetnek nem reflexivok, attól függően, hogy a példákra igaz-e.

Filozófiában és a társadalomtudományokban a reflexivitás a saját pozíciónk, nézőpontunk és módszereink kritikai önelemzését jelenti, például a kutatói gyakorlatban vagy a társadalmi gyakorlatok elemzésében. A reflexivitás így a megismerési folyamatok és társadalmi struktúrák közötti kölcsönhatást hangsúlyozza.

Összegzésként a reflexivitás a visszautalás, önreflexió és önmagunkkal való viszony különböző megnyilvánulásait foglalja magában.