Precociálisnak

Precociálisnak, vagy precocialisnak nevezzük az olyan állatok ivadékait vagy fejlődési állapotát, amely a születés vagy kikelés után viszonylag érettnek és mozgatásra, önálló táplálkozásra képesnek látszik. A kifejezés a latin praecoxalis szó alapján alakult, amely korai érésre utal. A precociális állapot a fejlődés egy spektruma a korai érettség és a később orientált gondozási szükségletek között.

A fogalom: precocialitás és altriciális fejlődés közti különbség. Az altriciális utódok a születéskor gyengék, szemük zárva lehet, és hosszú ideig szülői gondoskodást igényelnek. A precociális utódok ezzel szemben rövid idő alatt felállnak, mozognak, és gyakran önállóan is képesek táplálkozni, akár testhőmérsékletüket is önállóan szabályozzák. A két állapot között különböző fokú átmenetek is előfordulhatnak.

Jellemzők közé tartozik a korai szemnyitás vagy nyitott szem, korán meginduló mozgásképesség, képeség a helyzethez viszonyított önálló táplálkozásra és a környezethez való gyors alkalmazkodás. A precocialitás mértéke fajonként változik, és a környezeti tényezők, mint az élelemhez jutás vagy a ragadozók nyomása, fontos szerepet játszanak.

Elterjedését tekintve példákban gazdag: madarak közül a csirke-, kacsa- és lúdfiókák gyakran gyorsan kelnek és megkezdik a táplálkozást; emlősök közül a tehenek és juhok borjai, illetve egyes patás fajok borjai mutatnak precociális jellemzőket. Bizonyos fajoknál a precocialitás részlegesen vagy részben jellemző, így a fejlődés skáláját alkotja.

Klinikai és gazdasági vonatkozásokkal a precocialitás hatással van az állattartásra és a szaporításra: a gondozási igények mértéke befolyásolja a nevelési gyakorlatokat, a tartási körülményeket és az állatok életkezdésének tervezését.