Oxigéntartalom

Oxigéntartalom egy adott anyagban vagy rendszerben található oxigén mennyiségét jelenti. A mérés és a kifejezés formája a kontextustól függ: folyékony közegben gyakran oldott oxigént mg/L-ben vagy telítettségi százalékban adják meg, míg gáznál lehet oxigénkoncentráció vagy parciális nyomás.

Az ökológiában a víz oldott oxigéntartalma (DO) alapvető a vízi élőlények túléléséhez és a biogeokémiai folyamatokhoz. DO-t mg/L-ben vagy százalékban adják meg; egészséges frissvízben gyakran 6–12 mg/L körüli érték jellemző. A DO-t befolyásolja a hőmérséklet, a sótartalom, a vízáram, a fotoszintézis és a légzés. Mértékére különböző módszerekkel kerül sor, például Winkler-titrálás vagy elektromos/optikai érzékelők alkalmazásával.

Az orvosi és fiziológiai összefüggésben az oxigéntartalom a vér oxigénszállító kapacitását jellemzi. Leggyakrabban CaO2-ként említik, melyet a hemoglobinszint és telítettség (SaO2), illetve a plazma oldott oxigénje (PaO2) befolyásol. A közismert összefüggés: CaO2 ≈ (Hb g/dL × 1,34 × SaO2) + (0,0031 × PaO2). Arteriális vérgáz-analízisből derül ki.

Szilárd anyagoknál az oxigéntartalom az oxidált állapotot és az oxidációs stóchiometria-jellemzőket tükrözi. Jellemzően meghatározzák tömegbecsléssel vagy analitikai technikákkal, például TGA-val, coulometriával vagy röntgen-diagnosztikával.