Oxigénkoncentrátorok

Oxigénkoncentrátorok olyan orvostechnikai eszközök, amelyek a környezeti levegő nitrogénjét és más összetevőit szelektív módon eltávolítva oxigént szállítanak a felhasználó felé. A legtöbb otthoni és klinikai koncentrátor PSA (pressure swing adsorption) elven működik: az oxigént adó tartományokat két szivetárcsába töltött zeolit segíti, amelyek nyomás alatt a nitrogént megkötik, és nyomáscsökkentés után visszaengedik, így állandó oxigénkibocsátás jön létre. Ritkábban membrános megoldások is léteznek.

Két alapvető típusa van: álló (stationary) és hordozható (portable) oxigénkoncentrátor. Az álló készülékek általában nagyobb áramlási sebességet és hosszabb üzemidőt kínálnak, hálózati áramhoz kötve működnek, és gyakran otthoni vagy klinikai környezetben használatosak. A hordozható modellek kisebbek, könnyebbek és akkumulátorral vagy akkumulátoros üzemmóddal rendelkeznek, de alacsonyabb áramlási teljesítményt adhatnak. A kiáramló oxigént általában 90–95%-os tisztaság között, megadott liter/perc (L/min) értéken adják ki.

Alkalmazásuk többnyire krónikus légzőszervi betegségek mellett szükséges, például COPD, tüdőgyulladás vagy egyéb hypoxaemiás állapotok esetén. A készülékek általában orvosi recepthez kötöttek, és a tisztaságot vagy a folyadékelvezetést ellenőrzik, miközben zaj és energiafelhasználás jellemzi őket. Lehetnek otthoni vagy kórházi környezetben használatosak, és szabályozott piacokon CE vagy FDA jóváhagyással kerülnek forgalomba.

Előnyük, hogy folyamatos oxigént biztosítanak palack- vagy cigaretta-alapú megoldások nélkül, és hosszú távon költséghatékonyabbak lehetnek. Korlátai közé tartozik a függés a környezeti levegő tisztaságától és a magasságtól, a zajszint, a karbantartási igények és a nem minden esetben elegendő oxigénellátás mozgás közben.