zajszint

Zajszint, vagy zajszint, a környezetben jelen lévő akusztikus energia mennyisége, amelyet az emberek hallásként érzékelnek. A zajszintet gyakran decibelben (dB) adják meg, és a hallás érzékenységének figyelembevételével általában A-szűrővel (dB(A)) skálázva értelmezik, mert ez közelebb áll az emberi hallás válaszkészségéhez. A zajszint lehet pillanatnyi érték (Lp) vagy időben átlagolt érték, például az egyenletesen változó zaj szintje (Leq) és a legnagyobb értékek (Lmax) alapján határozható meg.

Mérés és eszközök: A zajszintet hangnyomás-szintmérőkkel mérik, amelyek mikrofont tartalmaznak és zajvédő elemekkel láthatók el. A mérések A-szűrőzéssel történnek, időzítés szerint pedig lehet gyors (fast), lassú (slow) vagy impulzusjellegű. Az eredményeket gyakran ISO és IEC szabványok szerint adják meg, például ISO 1996 a környezeti zajokra, IEC 61672 a műszeres mérésekre.

Alkalmazások: A zajszintet használják környezeti zajok értékelésére várostervezésben, közlekedési és ipari hatások elemzésére, munkahelyi zajexpozíció mérésére és termék-/épületkivitelezések zajkomfortjának tervezésére. A különböző időszakokra (nappal, éjjel) vonatkozó határértékek gyakran különböznek a jogi és egészségügyi előírások miatt.

Gyakori mértékegységek és értékek: A zaj általában dB(A) skálán van megadva, és a Leq vagy Lden típusú értékek adják az átlagos zajszintet egy adott időtartam alatt. Például csendes belső tér körülbelül 20–35 dB(A), normál beszéd kb. 60 dB(A), míg forgalmas városi út 70–90 dB(A) közé eshet.

Egészség és szabályozás: Hosszú távú, magas zajexpozíció halláskárosodáshoz és alvászavarokhoz vezethet. Szabályozások gyakran 8 órás munkaidőben körülbelüli 85 dB(A) körüli expozíciós határértéket vagy ennek megfelelő korrekciókat írnak elő, szükség szerint a védőintézkedésekkel együtt.