Olajfesték

Olajfesték olyan festék, amelyben a kötőanyag főként száradó olaj (például lenmag-, mák- vagy dióolaj) és pigmentek keveréke. Művészeti és ipari változatai egyaránt elterjedtek: a hagyományos művészolajfesték csövekben kapható pasztaszerű anyag, míg az ipari vagy bútorfestékek gyakran alkidgyantás, olajbázisú formulák.


Olajfesték jellemzői a lassú száradás, gazdag színtelítettség és a rétegezésre, mázolásra alkalmas tulajdonságok. A száradás oxidációs polimerizáció révén történik; a rétegképzésnél az ún. „zsír a sovány fölé” elvet alkalmazzák a repedezés elkerülésére. Gyakori adalékok a dammar- vagy standolaj, ragasztó- és lazúrmédiumok, valamint oldószerek (terpentinszerű illóolajok vagy ásványi terpének). Vízbázisú, keverhető olajfestékek is léteznek, amelyek vízzel hígíthatók.


Alkalmazási technikái közé tartozik az impasto, az alla prima és a glazúr, alapozáshoz gyakran grundot vagy gessót használnak. Történetileg az olajfestészet a késő középkori és kora reneszánsz Európában vált meghatározóvá, jelentős fejlődést hozva a színkezelésben.


Megőrzésekor figyelmet igényel a sárgulás, repedezés és oldószeres tisztítás kockázata; a nehézfém-tartalmú pigmentek (pl. ólom, kadmium) mérgezőek lehetnek, ezért óvintézkedés és megfelelő hulladékkezelés szükséges. Modern alternatívák az alkid- és vízdiszperziós festékek, amelyek gyorsabb száradást és más alkalmazási előnyöket kínálnak.