Mikrodeletiók

Mikrodeletiók a DNS kromoszómáinak olyan rövid szakaszainak kiesése, amelyek gyakran csak néhány kilobázis és néhány megabájt közötti méretűek. Gyakran egy vagy néhány gén funkciójának megváltozását okozzák. Standard karyotípiával gyakran nem láthatók, ezért a kimutatásukhoz speciális molekuláris technikák szükségesek, például kromoszomális mikroarray (CMA), FISH vagy MLPA.

Kialakulásuk mechanizmusa gyakran NAHR-nek (non-allelic homologous recombination) köszönhető, amelyet ismétlődő szekvenciák, például low-copy repeats (LCRs) okozhatnak. Sok mikrodeletió de novo eseményként jelenik meg, de előfordulhat, hogy a szülők közül valamelyikük hordozza a rearrangementet, és átadja azt gyermekének. A penetrancia és expresszivitás széles spektrumú lehet, a törlődés helyétől és érintett génektől függően.

Klinikai jelentőségük a törlődés helyétől függően változik. Ismert mikrodeletió-szindrómák közé tartozik a 22q11.2 deletion szindróma (DiGeorge/velo-cardio-facial), a 7q11.23 Williams-szindróma, a 5p cri-du-chat, valamint a 15q11-q13 régió érintettsége Prader–Willi/Angelman-szindrómában. Gyakran társul fejlődési késéshez, beszéd- és tanulási nehézségekhez, bizonyos szív- vagy nyelési problémákhoz; más esetekben a tünetek enyhébbek vagy alig észrevehetők.

Diagnózis és tanácsadás: elsővonalbeli vizsgálat a CMA, amely CNV-ket keres az egész genomban. Célzott vizsgálatokkal (FISH, MLPA) megerősíthetők. Családtörténet alapján megállapítható, hogy a deletió de novo vagy öröklődő-e. A menedzsment multidiszciplináris megközelítést igényel, magában foglalva fejlesztési támogatást, illetve kardiológiai és neurológiai monitorozást; genetikai tanácsadás kulcsfontosságú a reprodukciós döntésekhez.